Hogyan éld túl és élvezd teljes szívből a karácsonyt a gyerekekkel?

Amikor a karácsony beköltözik a nappalinkba (és vele együtt a való élet is)…avagy „Hogyan őrizhetjük meg a nyugalmunkat, egy csipetnyi humort és a mentális egészségünket az ünnepek alatt egy pszichológus és egy négyéves kisfiú édesanyjának szemszögéből.

Hmm, tökéletes karácsony? Talán az, amely egy kicsit inkább tökéletlen! Pszichológusként tudom, hogy a „tökéletes” ünnepek nyomása az egyik leggyakoribb stresszindító. De anyaként tudom, hogy a gyerekek abszolút nem sejtik, mit is jelent a „tökéletes”, és őszintén: teljesen mindegy nekik. Számukra a karácsony az, amikor kézzel-könyökig gyúrhatják a tésztát (a lisztet mindenütt a földön ilyenkor nem vesszük figyelembe :D), amikor a fa majdnem eldől, mert valaki (nem fogunk ujjal mutogatni) az alsó ágra egyszerre 5 díszt akasztott. És pontosan ezekben a pillanatokban történik a legfontosabb: létrejön a karácsony „varázsa” - a jelenben levés, a közösen eltöltött idő, a nevetés, a kicsit már-már klisés lelassítás. Mert a gyerekek évek múlva nem arra fognak emlékezni, hogy ki volt-e vasalva minden, el volt-e pakolva a szekrényekbe, le volt-e törölve minden polc a portól, vagy hogy sütöttünk-e tízféle sütit. Arra fognak emlékezni, hogy anya nevetett, amikor a mézeskalácsokat díszítettük - úgy, hogy a díszítés végére csak a fele maradt a tányéron. És hogy az egész igazából nagyon “szuper” volt. 

Tartsuk észben, hogy a lelkibékét nem a boltban vesszük. Mert tudjuk, főleg a nők - anyukák igyekeznek mindent megoldani: ajándékokat, takarítást, sütést, munkát… És valahol félúton elveszítik azt, ami a lényeg . a nyugalmat. Nem csak a csendes, meditatív fajtát (az a gyerekek mellett amúgy sem esedékes), hanem azt a belső békét, hogy tudjuk: eleget tettünk. Sokszor mondom a szülőknek - és magamnak is: “Nem muszáj, hogy mindent érkezz. Elég, ha érkezel lenni.A gyerekekkel lenni, magaddal, a jelenben - még ha egy kicsit káosz, rendetlenség és a szőnyegen szétszóródott liszt is uralkodik benne. A karácsony végül is a kapcsolódásról szól, nem pedig a teljesítményről.

… És az ajándékok?

A gyerekek imádják - ezt mindannyian tudjuk. De amit a karácsonyból a leginkább magukkal visznek, nem a materiális dolgok, hanem az érzések. Az érzés, hogy el vannak fogadva, hogy az örömük nem „túl hangos”. Az érzés, hogy ha valamit el is törnek, az irántuk érzett szeretet nem lesz kisebb. És épp ezért a legnagyobb ajándék, amelyet adhatunk nekik, az időnk, figyelmünk és a nyugodt jelenlét.

Tehát összegezve - decemberben a pszichológia realitássá válik a legtisztább formájában.
Mindaz a sok „mindful” hozzáállás-teória (egy kurzust ebben a témában viszont ajánlok mindenkinek) akkor kap értelmet a gyakorlatban, amikor a gyermek még a karácsonyi asztalnál azt mondja, hogy ki akarja csomagolni az ajándékait most azonnal, vagy hogy a mézeskalácsokon amúgy kevés lett a máz. Pontosan az ilyen pillanatokban rejtőzik az esély - tanítani a gyermekeket (és magunkat is), hogy a karácsony megélésről szól, nem pedig a tökéletességről. Arról, hogy örömöt az apró dolgokban is találhatunk - a közös sütésben, gyereknevetésben, egy ölelésben, még ha nem is érkezünk. És még ha az egész néha hamarabb egy karácsonyi maratonra emlékeztet, mint nyugalmas ünnepekre, akkor is a mi történetünkről szól - a mi humorunkkal, szeretetünkkel és apró „katasztrófáinkkal”.

Tehát ha az az érzésed, hogy fáradt vagy, és nem sikerül semmi úgy, ahogy szeretnéd - ez teljesen rendben van. A karácsony nem egy tökéletesség-teszt, hanem egy meghívó lelassítani. Mert az a fa lehet tényleg mindjárt eldől, lehet elfelejtettél halat venni, vagy becsomagolni az utolsó ajándékot… De ha otthonotokban nevetés hallatszik, gyerekkiáltás, hogy „nézd, havazik!”, vagy épp egy pillanatnyi csend meleg teával vagy punccsal - ez az igazi karácsonyi varázs!

Mgr. Mária Spodniak Červenáková, pszichológus, egy négyéves kisfiú édesanyja és egy nő, aki már tudja: a tökéletes karácsony az, amelynél jut idő levegőt venni és nevetni egyszerre.